Első rész megjelenése : 2015.07.01
2014. november 5., szerda
2014. november 3., hétfő
Prológus
-Dela nyisd már ki a borítékot. - nézett rám barátnőm, unott fejjel, amit megértek, hisz már vagy negyed órája szorongatom a fehér papír tárgyat és azon agyalok, vajon kinyissam - e.
-Félek. - néztem Tracere nagy csillogó szemekkel. Barátnőm sóhajtott egyet.
-Szereted ő is szeret, akkor mi a probléma ? - kérdő pillantásokat intézett felém.
-Semmi csak, félek hogy valami rossz hírt akar közölni velem, esetleg azt hogy történt valami, és még nem jöhet ki, vagy rosszabb. - túrtam hajamba kétségbeesetten. Trace megcsóválta a fejét, majd karomra simított.
-Csak bebeszéled magadnak, hidd el nincs semmi baj. A múltkori levélben sem volt semmi tragikus, akkor ebben sem lesz ! Nyugodj le és nyisd ki szépen. - mosolyodott el barátnőm, majd nyugtatás kép megfogta a kezem. Igaza van, csak bebeszélem magamnak, és minden a legnagyobb rendben van, a körülményekhez képest. Vettem egy nagy levegőt, majd remegő kézzel felbontottam a borítékot. Kivettem belőle a papírt,szépen kihajtottam és hangosan olvasni kezdtem. A levélben leírta, hogy mennyire hiányzunk neki, és nagyon szeret minket. De mégis a legjobb hír ez volt : holnap engednek ki, holnap haza mehetek. Hirtelen barátnőm nyakába ugrottam, miközben arcomon az örömkönnyek tömkelege folyt végig. Trace hátam kezdte el simogatni, majd felnevetett.
-Látod mondtam és, hogy semmi baj nincsen. - tolt el magától, én pedig csak hevesen bólogatni kezdtem. Istenem el sem hiszem. Ez életem legjobb napja. Ennél jobb hírt nem is kaphattam volna. Már annyira várom a holnapi napot ! Teljesen fel vagyok pörögve, kitudnák ugrani a bőrömből örömömbe. Trace mosolyogva nézett, amint körbetáncoltam az egész szobát. Nem csodálom, hisz úgy nézhettem ki mint egy óvodás, de ez most kevésbé érdekelt. A lényeg, hogy holnap újra láthatom, hogy megölelhetem, beszippantatom illatát, tökéletes hajába túrhatok, és csókot nyomhatok mézédes ajkaira. Már alig várom.
-Félek. - néztem Tracere nagy csillogó szemekkel. Barátnőm sóhajtott egyet.
-Szereted ő is szeret, akkor mi a probléma ? - kérdő pillantásokat intézett felém.
-Semmi csak, félek hogy valami rossz hírt akar közölni velem, esetleg azt hogy történt valami, és még nem jöhet ki, vagy rosszabb. - túrtam hajamba kétségbeesetten. Trace megcsóválta a fejét, majd karomra simított.
-Csak bebeszéled magadnak, hidd el nincs semmi baj. A múltkori levélben sem volt semmi tragikus, akkor ebben sem lesz ! Nyugodj le és nyisd ki szépen. - mosolyodott el barátnőm, majd nyugtatás kép megfogta a kezem. Igaza van, csak bebeszélem magamnak, és minden a legnagyobb rendben van, a körülményekhez képest. Vettem egy nagy levegőt, majd remegő kézzel felbontottam a borítékot. Kivettem belőle a papírt,szépen kihajtottam és hangosan olvasni kezdtem. A levélben leírta, hogy mennyire hiányzunk neki, és nagyon szeret minket. De mégis a legjobb hír ez volt : holnap engednek ki, holnap haza mehetek. Hirtelen barátnőm nyakába ugrottam, miközben arcomon az örömkönnyek tömkelege folyt végig. Trace hátam kezdte el simogatni, majd felnevetett.
-Látod mondtam és, hogy semmi baj nincsen. - tolt el magától, én pedig csak hevesen bólogatni kezdtem. Istenem el sem hiszem. Ez életem legjobb napja. Ennél jobb hírt nem is kaphattam volna. Már annyira várom a holnapi napot ! Teljesen fel vagyok pörögve, kitudnák ugrani a bőrömből örömömbe. Trace mosolyogva nézett, amint körbetáncoltam az egész szobát. Nem csodálom, hisz úgy nézhettem ki mint egy óvodás, de ez most kevésbé érdekelt. A lényeg, hogy holnap újra láthatom, hogy megölelhetem, beszippantatom illatát, tökéletes hajába túrhatok, és csókot nyomhatok mézédes ajkaira. Már alig várom.
Másnap
Justin szemszöge
Hihetetlen ! Két év után végre kiszabadulok ebből a nem éppen 'luxusszállodának' nevezett helyről. De ami a legjobban várok, hogy végre karjaim közt tarthassam Aidelát és Laylat. Elmondhatatlanul hiányoznak, de ma már vége láthatom őket. Életembe nem vártam még ennyire semmit se mint azt, hogy újra találkozzak velük. Boldog vagyok.
-Bieber ! - nyílt ki a nagy vas ajtó, majd Carter lépett be a cellába. Fejével biccentett, jelezve menjek vele. Felugrottam az ágyól, majd hajamba túrtam, és sietősen a férfi után mentem. Végigsétáltunk a hosszú folyosó, majd az előtérbe kötöttünk ki. Carter váltott pár szót egy pasival, aki nem sokkal később eltűnt az egyik ajtó mögött.
-Ülj le, nem sokára megkapod a dolgai aztán tűnés. - fordult felém.
-Kedves. - forgattam meg a szemem ezzel jelezve, hogy nem éppen tetszett a tűnés szó.
-Fogd be, és inkább örülj. - ült le a a forgószékre a recepciós pult mögé. Én csak elhúztam a szám, majd kezem zsebembe dugtam, és előhúztam onnan telefonom. Nem rég kaptam vissza, amit nem bánok, mert szétuntam a fejem. Mivel nem sokára kiszabadulok innen, így úgy döntöttem, felidegesítem még egyszer utoljára Cartert, így csináltam egy képet, amit persze, hogy nem díjazott, de pont ez volt a cél. Felmentem a közösségi oldalakra, majd csipogtam párat, frissítettem és kiléptem. Ekkor megjelent Bruce - ha jól láttam ez a neve - egy fehér mappával a kezébe. Odalépett elém, majd biccentett az irodák felé.
-Gyere ! - indult el a hosszú folyosón. Felpattantam a székről, majd követtem 'barátunkat'. Pár perc múlva már az irodába voltunk.
-Nos, még mielőtt elhagynád az épületet lenne itt néhány dolog amit meg kell beszélnünk ! - kulcsolta össze kezét, majd az asztalra tette.
-Halljam. - könyököltem a szék karfájára, majd megtámasztottam a fejem.
-Belenéztem az aktádba. Először is azt tudnod kell, hogy enyhített büntetést kaptál, szóval, ha még egyszer elkapnak, vagy bajba kerülsz akkor szigorítani fogják az ítéletet ! - nézegette a papírokat amiket a mappából vett elő. Olvasni kezdte, majd szinte minden mondathoz fűzött valamit. Egy óra alatt végeztünk, aminek örültem, mert azt hittem ott fogok megöregedni. Az biztos, hogy ez mellett nem nem jutsz szóhoz egy könnyen, esetleg ha leütöd. Na mindegy a lényeg, hogy befejezte.
-Itt vannak a papírjaid, és itt egy kártya, ezt le kell adnod a biztonsági ellenőrzésnél ! - tájékoztatott, majd a vállamra akasztotta a sporttáskám, amibe a cuccaim voltak, én csak bólintottam az előbb mondott dolgokra, majd kislisszoltam a kis helységből. Mivel kíváncsi voltam mit írtak, így belenéztem a mappába. Nagyon sok érdekes dolgot, nem találtam benne, így lesiettem a lépcsőn, és a biztonsági kapuhoz mentem. Leadtam a kártyát, amit az előbb nyomtak a kezembe, majd pár perc várakozás után, kattant a rácsos ajtó, majd automatikusan húzódott bal oldalra. Elköszöntem a biztonsági őrtől, majd kiléptem a börtön udvarából. Alig tettem meg pár lépést egy ismerős hang ütötte meg fülem.
-Apaa ! - sikította kislányom, és szaladni kezdett felém. Még nagyon az utca végén jártak, de fél percen belül, már Layla - t szorítottam magamhoz, arcom hajába temettem, és egy hatalmasat szippantottam illatából.
-Hercegnőm, annyira hiányoztál ! - nyomtam egy hatalmas puszit feje búbjára, majd tekintetem előre szegeztem. Szerelmem kecses léptekkel jött felénk, arcán hatalmas mosoly. Ohh istenem, milyen gyönyörű lett. Persze két éve is az volt, de most meg pláne. Rövid vörös haja most már gyönyörű hosszú hullámokban omlik vállára, ami kiemeli tökéletes arcát. Alakja mint mindig most is hibátlan, csinos. Egy percig még lélegezi is elfelejtettem. Eszméletlen gyönyörű !
-Ugye milyen szép ? - nézett rám Layla, majd megfogta kezem amit mosolyogva fogadtam.
-Akár csak Te ! - kacsintottam rá, mire csak felkuncogott. Dela mikor odaért hozzánk nyakamba ugrott. Egyik kezével nyakam ölelte körül, míg másikkal hajamba túrt. Szabad kezemmel körbeöleltem derekát, és szorosan magamhoz húztam.
-Annyira hiányoztál. - bújt vállamba.
-Te is nekem ! Nagyon ! - nyomtam egy puszit vállára, majd elváltam tőle. Ajkai mosolyra húzódtak, arcát ellepték a könnyek. Kezem arcára simítottam, hüvelyk ujjammal letöröltem arcát, majd rámosolyogtam. Arcom közrefogta, majd arca közelíteni kezdett, végül ajkait enyémekre nyomta, amit nagyon szívesen fogadtam. Nyelvem bejutást kért övéhez amit megadott, így egy hosszú nyelves csókot váltottunk.
-Szeretlek ! - döntöttem homlokom övének.
-Én is szeretlek téged. - mosolygott, majd egy szájra puszit adott. Felvettem Laylat, aki vállamba bújt,majd Aidela - val összekulcsoltuk ujjaink, és megindultunk hazafelé. Ez életem legjobb napja. Nagyon boldog vagyok, hogy végre újra magam mellett tudhatom azt a két személyt akit a világon a legjobban szeretek !
-Bieber ! - nyílt ki a nagy vas ajtó, majd Carter lépett be a cellába. Fejével biccentett, jelezve menjek vele. Felugrottam az ágyól, majd hajamba túrtam, és sietősen a férfi után mentem. Végigsétáltunk a hosszú folyosó, majd az előtérbe kötöttünk ki. Carter váltott pár szót egy pasival, aki nem sokkal később eltűnt az egyik ajtó mögött.
-Ülj le, nem sokára megkapod a dolgai aztán tűnés. - fordult felém.
-Kedves. - forgattam meg a szemem ezzel jelezve, hogy nem éppen tetszett a tűnés szó.
-Fogd be, és inkább örülj. - ült le a a forgószékre a recepciós pult mögé. Én csak elhúztam a szám, majd kezem zsebembe dugtam, és előhúztam onnan telefonom. Nem rég kaptam vissza, amit nem bánok, mert szétuntam a fejem. Mivel nem sokára kiszabadulok innen, így úgy döntöttem, felidegesítem még egyszer utoljára Cartert, így csináltam egy képet, amit persze, hogy nem díjazott, de pont ez volt a cél. Felmentem a közösségi oldalakra, majd csipogtam párat, frissítettem és kiléptem. Ekkor megjelent Bruce - ha jól láttam ez a neve - egy fehér mappával a kezébe. Odalépett elém, majd biccentett az irodák felé.
-Gyere ! - indult el a hosszú folyosón. Felpattantam a székről, majd követtem 'barátunkat'. Pár perc múlva már az irodába voltunk.
-Nos, még mielőtt elhagynád az épületet lenne itt néhány dolog amit meg kell beszélnünk ! - kulcsolta össze kezét, majd az asztalra tette.
-Halljam. - könyököltem a szék karfájára, majd megtámasztottam a fejem.
-Belenéztem az aktádba. Először is azt tudnod kell, hogy enyhített büntetést kaptál, szóval, ha még egyszer elkapnak, vagy bajba kerülsz akkor szigorítani fogják az ítéletet ! - nézegette a papírokat amiket a mappából vett elő. Olvasni kezdte, majd szinte minden mondathoz fűzött valamit. Egy óra alatt végeztünk, aminek örültem, mert azt hittem ott fogok megöregedni. Az biztos, hogy ez mellett nem nem jutsz szóhoz egy könnyen, esetleg ha leütöd. Na mindegy a lényeg, hogy befejezte.
-Itt vannak a papírjaid, és itt egy kártya, ezt le kell adnod a biztonsági ellenőrzésnél ! - tájékoztatott, majd a vállamra akasztotta a sporttáskám, amibe a cuccaim voltak, én csak bólintottam az előbb mondott dolgokra, majd kislisszoltam a kis helységből. Mivel kíváncsi voltam mit írtak, így belenéztem a mappába. Nagyon sok érdekes dolgot, nem találtam benne, így lesiettem a lépcsőn, és a biztonsági kapuhoz mentem. Leadtam a kártyát, amit az előbb nyomtak a kezembe, majd pár perc várakozás után, kattant a rácsos ajtó, majd automatikusan húzódott bal oldalra. Elköszöntem a biztonsági őrtől, majd kiléptem a börtön udvarából. Alig tettem meg pár lépést egy ismerős hang ütötte meg fülem.
-Apaa ! - sikította kislányom, és szaladni kezdett felém. Még nagyon az utca végén jártak, de fél percen belül, már Layla - t szorítottam magamhoz, arcom hajába temettem, és egy hatalmasat szippantottam illatából.
-Hercegnőm, annyira hiányoztál ! - nyomtam egy hatalmas puszit feje búbjára, majd tekintetem előre szegeztem. Szerelmem kecses léptekkel jött felénk, arcán hatalmas mosoly. Ohh istenem, milyen gyönyörű lett. Persze két éve is az volt, de most meg pláne. Rövid vörös haja most már gyönyörű hosszú hullámokban omlik vállára, ami kiemeli tökéletes arcát. Alakja mint mindig most is hibátlan, csinos. Egy percig még lélegezi is elfelejtettem. Eszméletlen gyönyörű !
-Ugye milyen szép ? - nézett rám Layla, majd megfogta kezem amit mosolyogva fogadtam.
-Akár csak Te ! - kacsintottam rá, mire csak felkuncogott. Dela mikor odaért hozzánk nyakamba ugrott. Egyik kezével nyakam ölelte körül, míg másikkal hajamba túrt. Szabad kezemmel körbeöleltem derekát, és szorosan magamhoz húztam.
-Annyira hiányoztál. - bújt vállamba.
-Te is nekem ! Nagyon ! - nyomtam egy puszit vállára, majd elváltam tőle. Ajkai mosolyra húzódtak, arcát ellepték a könnyek. Kezem arcára simítottam, hüvelyk ujjammal letöröltem arcát, majd rámosolyogtam. Arcom közrefogta, majd arca közelíteni kezdett, végül ajkait enyémekre nyomta, amit nagyon szívesen fogadtam. Nyelvem bejutást kért övéhez amit megadott, így egy hosszú nyelves csókot váltottunk.
-Szeretlek ! - döntöttem homlokom övének.
-Én is szeretlek téged. - mosolygott, majd egy szájra puszit adott. Felvettem Laylat, aki vállamba bújt,majd Aidela - val összekulcsoltuk ujjaink, és megindultunk hazafelé. Ez életem legjobb napja. Nagyon boldog vagyok, hogy végre újra magam mellett tudhatom azt a két személyt akit a világon a legjobban szeretek !
2014. november 2., vasárnap
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)